..vagy inkább csak elmélkedős, kérdésekkel és félig válaszokkal teli. ( már 3 napja írom )

Ma valahogy az embereken gondolkoztam, akiket kitakarítottam az életemből és tudom, hogy még lesznek - mindig későn veszem észre, figyelmen kívül hagyva a jeleket, de majdcsak belejövök / vagy nem.

Nem vagyok tökéletes, senki sem az, de sosem ártó szándékú.

Vajon ők tudják, hogy mekkora pusztítást tudnak végezni?

A reakciójuk amikor próbálsz erről beszélgetni, tényleg óvatosan, átcsap agresszivitásba, ovis eszközöket vetnek be.

Hazudnak másoknak Rólunk, mert jobb színben akarnak feltűnni, talán Önmaguk előtt is.

Emberek, akik tudnak szeretni, nevetni,pozitív szemléletűek, depressziósak, mérgeznek, pusztítanak, felemelnek, szakadékba löknek...csupa ellentét pár, mindezek egyetlen személyiségben. Az ilyen emberek mellett beülsz az Ő hullámvasútjukba, amíg el nem szédülsz.

Bántanak - mert Önmagukat nem tudják. Elhitetik Veled, hogy te vagy az aki elégedetlen és meg sem érdemled, még a figyelmét sem. ( Úgy adja a felsőbbrendűségét, hogy te érezd magad hülyén, ostobán és leforrázva. )

Vajon ha kívülről nézhetnék a mindennapjaikat, ők is ijesztőnek találnák? Egyszer fent és felrántanak magukkal a rózsaszín felhőkre, csak mivel te észreveszed a buktatókat és szólsz, abban a pillanatban Te válsz negatívvá. bele az örök körforgásba: Te nem vagy elég jó. Zakatol és kattog a fejedben véget nem érően, amikor már sírva fakadsz akkor amikor senki sem látja, gyűlölöd magad, de ezeket az embereket pedig paradox módon még tökéletesebbnek látod.

Zsarolnak, ridegen. 

A végletek tudói, akik végignézik a szenvedést és amikor lépnél, akkor elkezd megváltozni - tán még szerelmet is vall-, a malmára hajtja a vizet,olyan módon, hogy megkapod azokat a mondatokat, amiből ez jön le: Nélkülem szar lesz, hogy boldogulsz egyedül....és itt jön a pont, hogy te érzed magad szar alaknak, hogy ő szeret és ezt még te akarod felrúgni.

Minden vitából ő jön ki nyertesen, hiszen a bíró szerepét elbitorolja.

De mitől lesz ilyen valaki?