....csupa kérdéssel, naná, hogy válasz sehol,afrancba.

"Azt mondják, ha egy ajtó bezárul egy másik kinyílik...nomármost a huzattal mi van?

A kommunikáció ajtaját...résnyire se nyitni az bezárkózás, vagy csak védekezés a világ ellen, amíg felvértezzük magunkat az előző huzat okozta megfázásból ?

Ha kinyitom az ajtót résnyire és azon csusszan be egy meghatározó pillanat ?"

Ahogyan ezeket leírtam egy előző naplómban, így van ez minden emberrel akik az életünkbe léptek, ki milyen poszton is van vagy volt.

Jajjj, de rossz ez így. Olyan, mintha mindent tudnál, de semmit sem valójában.

Megosztani a gondolatokat, véleményeket, életünk szegmenseit és történéseit a mai világban veszedelem. Mégis megtesszük -legalábbis én-, mert valahol naívak vagyunk. Még mindig hinni akarom, hogy ez nem az a világ, hogy nem veszett ki belőle a szélsőség és a többi megarossebb.

Félreértik, megváltoztatják, kiforgatják és én ezt nem értem. Olyan nehéz kérdezni, akár titokban, mint szórni az igét -ami szerinte/szerintük tuti ? Attól kevesebbnek éreznék magukat ?

Emberek...

Höhh..most úgy érzem, elfáradtam. 6 napja nem alszom, max. napi pár órát.

Haláleset, ügyvéd, gusztustalan embereken meghökkeni -még mindig nem szoktam meg, hogy kijön az állat az emberekből, ha más halálán nyerészkednek.

A verkli azonban megy tovább, nem akadhat meg, akármennyire is szeretnék pihenni és kicsit a magam dolgával törődni, feldolgozni, bebújni a takaró alá és nem mozdulni ( ez most életbe vágó lenne ) - én barom leestem a lépcsőn- hüjjje edzőcipő-, és most agyon bandázsolva a fájó térdem és bokám, fájdalomcsillapító szóba nem jöhet, mert vezetni kell.

Alapvetően szeretem az életem, de most nagyon nem, asszem' duzzogok..)))

Ami némileg tompítja borongós hangulatomat, tudom, hogy vasárnap kimaxolom a pihenést, legalábbis reménykedem benne.

...