..pillanatok.

Azt mondják, ha egy ajtó bezárul egy másik kinyílik...nomármost a huzattal mi van?

A kommunikáció ajtaját...résnyire se nyitni az bezárkózás, vagy csak védekezés a világ ellen, amíg felvértezzük magunkat az előző huzat okozta megfázásból ?

Ha kinyitom az ajtót résnyire azon csusszan be egy meghatározó pillanat ?

Határok feszegetése..érzelmek terén az exxel. 

300 évesen is kamaszos pironkodás, tétovázás..mi ez? - bújtatott , elfojtott szerelem maradék?

 Barát, mint olyan létezhetne?

Pont emiatt nem..érzelmi orosz roulette

 Kéremszépen..

Ott várt rám ez a pillanat a Budapesti út és az Allbeback a pokolban sarkán..olyan pillanat, amikor ott és akkor nem tudsz beszélni..nem megy, mert ülsz a hullámvasúton..és nem jön ki értelmes mondat belőlünk, legalábbis én alkalmatlan voltam erre.

 Amikor egyszer sem fordulsz meg, de tudod, ott van mögötted..biztonság..változol, ő nem változik..

Mert ha fejlődik és emiatt már érdektelen lesz a fehér lovas, fényét veszti?

Addig vannak szerelem darabok, amíg a múltban lévő perceket éltetjük?

Mi van a fájdalommal, amit egymásnak okoztunk? Hová tűnik el? - ami mellesleg igen jól jönne ilyentájt..

Mikor van vége a szerelemnek?

Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, Emma.. Jane Austennek, mi járhatott a fejében amikor a romantikát eltúlozva kritizálta is egyben azt ?

Kritizálnom kéne a rózsaszín felhőket és akkor eltörne valami, ami meghatározó pillanattá tehetne bármit is ?

..és egyáltalán meddig lehet utazni a hullámvasúton, amit józan ésszel el lehet viselni, vagy az egész életünknek erről szól és időről időre meg kell mártózni a pokol bugyrában? 

Idealizálni olyan színfoltokat és tereket amiket már elhagytunk?

Hiszen valami nem működött és ezért vonultunk le a csatatérről...izzadtan, véresen és kimerülve.

Ha lemossuk elnyeli a habos víz, de attól még rajtunk volt és csak feloldódik a semmiben...a semmiből pedig hogyan lesz meghatározó pillanat ?