...ilyen gyakran online lenni ezen a blogfelületen. ( Most meg kussban kell lennem mert tanítás zajlik, így még időm is van erre )

Az előzőből sok gondolat kimaradt.

Akár írhatnám hozzászólásba is, de az nem ugyanolyan, amolyan semmilyen.

A covix napló okán láttam, egybefolyik - bár ott mit is írhattam volna. Szinte gondolataim se nagyon..legalábbis világmegváltó nem. - most sem azok :D 

Sok cikket elolvastam, kétféle van:

1. A tartalma érdekel, mert fellelhető benne az újságírás valódi értelme

2. A hozzászólások elolvasása, mert a címben minden benne van.- ezeket meg sem nyitom, mert az 1. pontban leírt cikkek tartalmazzák az információt, ezek csak kivonatolnak

Már írtam a megosztottságról- innen (is) az érzés a témáról, legyen az bármiről is ( politika, vírus )

Fröcsögés, tiszteletlenség a fő csapásvonal. Érveik száma: NULLA.

Ha érvelsz, a válasz a fröcsögésben kimerül. Borzasztó.

Ebben az országban nem lehet véleményed, érzésed anélkül, hogy azt egy idióta ki ne forgatná és ne fröcsögjön arra, amiről neki fogalma nincs.

Mit érzel és MIÉRT. Mert mindennek oka van.

Ebben a blogban sem írtam meg MINDENT, mert arra van a kis kézzel írt..

Meg a "hogyanokat" sem...minek? 

Honnan van az embereknek akkora nagy önbizalma, hogy másokat gúnyoljon,megvessen, kritizáljon, szinte meseszerű az ereje, érdekelne is a recipe, rám férne egy picinyke önbizalom, de inkább nem kérek belőle.

Mi az amit látok: folytonos siránkozást, kárörvendést.

Hol vannak a pozitív gondolatok, tettek ? Nem az vinne/vinné az embert előre?

Ha meg nem mész előre, akkor hol is tartasz ?

Totyogsz mint a szarógalamb.

Azon gondolkodtam, micsoda szánalomra méltó dolog lekicsinyelni, más örömét, boldogságát, vidámságát, optimizmusát - ami mögött rengeteg munka van, döntések sorozata és így ezeknek eredménye. 

Tulajdonképpen az eredmény van fikázva.

Tegnapi függelék okán, ma nem kell főznöm: ez eredmény a napi konyhaundor érzéshez, amit tegnap letudtam, energiát fektettem a következő napi  hurráoptimizmusba.

Valahogy így működik a dolog. ( tudta ezt bárki? nem.- de magukban dohognak, na ennek sincs semmi dolga....eközben, már letudva két adag mosás, sorolhatnám )

Ma gyönyörűen süt a nap, a karantén tegnap este járt le, így Mancikadrágával kézen fogva "suli" után lesétálunk a partra, friss levegőt élvezve- oké eddig is kimentem az erkélyre, de onnan más a Balaton.

Nem kell keseregni, élni kell. Ha a napodból eltelik fél óra boldogság, azt kell elosztani 10 órára, a morzsákat. Manapság sajnos így működik.

Reggel írt a fodrászok gyöngye, hogyan vagyok és holnap megyek, vagy adja másnak az időpontot.

Fájó szívvel de lemondtam, mert még egy hetet kiutaltam magamnak, annyi lazítással, hogy minden nap teszek egy sétát, így érzem biztonságosnak.

( az a tréninges típusú nő vagyok, de szeretem, ha a frizurám rendben van, megveszem a csilliáááárdos arckrémet, hogy most aztán már, rendszeresen éssatöbbi fogadalmak, de valahogy csak időnként kap el a roham és kenem magamra, mert Anyu bőrtípusát örököltem és hál Istennek nem igényel maximális törődést )))) , mert azért nőiesnek lenni jó)

Meghökkenve kérdezte: nem vagy még jól?

Mondom, influenza után sem rohanok hozzád, pedig imádlak és a munkád is )))

Ez így elég "felelőtlen" nem? - szóval ilyen háttérinfókat nem tudnak az emberek, csak annyit lát az istenbarma, hogy veszélyhelyzet idején időnként rendben van a frizurája és dohog megállás nélkül.

( A fodrászom is felelőtlen, egyszerre egy vendég, maszk, fertőtlenítés és eddig sem jártunk hozzá semmilyen betegség alatt.)

Én meg nevetek ))))

Kérlelhetetlenül tavasz van, végre napfény mi kell még?