A megfelelésről.......Megfelelni?  De kinek???

Szóval megfelelni..

Aham..

Ha én elfogadlak olyannak amilyen vagy, nem bírálom az életed, hiszen Te éled...az nem egyenlő a közömbösséggel.

Akkor megfelelő lennék, ha lépten - nyomon szeretnék beleszólni ?

Ha én megadom a tiszteletet, nagy dolog elvárni, hogy engem is tisztelj?

Ne, ne az anyát tiszteld bennem és ne a nőt, hanem AKI vagyok.

Az az ember, aki eddig kiforrta magát, a hibáival, és a jóságával együtt, aki tud bocsánatot kérni, de el is várja azt a másik oldalról. Nem baj ha nem kapom meg, az nem az én "hibám", pedig Téged gazdagítana..

A válaszom pedig: NEM.

Nem akarok mindenkinek megfelelni, hiszen balga dolog lenne erre törekedni..inkább vedd le a napszemüveget, élvezd a színeket, azt, hogy mindenkiben ott a szépség és mindenben.
Keresd a csodát, mert vannak..
Jó nekem, mert a barátaim.....??? ?

Nem is értettem elsőre a privátban erre irányuló kérdést...de már igen.

Sajnálom, hogy nem vagyok egyedül, hogy számíthatok emberekre, szerinted eljönne bárki is velem csak beszélgetni, ha nem érezné jól magát, magamból kiindulva nem.

(mert én sem mennék merő udvariasságból, az a korszak eltűnt,az idő faktor nálam fontos tényező )

De miért is nekem kell ezt mondani, hogy "sajnálom"? dehogy sajnálom, hiszen nélkülük szegényebb lennék.
Mindenkiben megtalálom a jót, mindenkinek vannak rossz napjai, félreértett mondatai, na de könyörgöm, nem éretlen kamaszok vagyunk akik nem tudnak megbeszélni, tetteket, sérelmeket.
Mond, mikor érezted először magad magányosnak?

Miért vagy féltékeny mosolyra, ami semmibe nem kerül, az arcomra csalják.

Miért vagy féltékeny a boldogságra?

Azt hiszed mindennap egyforma, a francokat...ahogyan a te életednek sem egyformák a napjai.
Nem is szeretném, ha egyforma lenne, hiszen a boldog pillanatokhoz akkor jutsz el, ha előtte "felmész" a hegyre.
Akkor a legőszintébb, önfeledtebb a mosoly.
Ne légy hát féltékeny..