..na szóval a folyt. köv.

Már az első nap kész voltam a látványtól, tudtam a holnap tartogat valami gyönyörűt..de ennél szebbet, alig tudtam aludni, annyira vártam.

Reggeli kávé, cigi, duma az erkélyen- mindezt 1/4 6-kor..majd Sellőgyerek ébresztése, tuningolása kakaóval és kaláccsal, mehetünk.

Svájci tájat nem tudom leírni, csak ámultam és bámultam, meseszép, a hihetetlen zöld és.....

Óóóóó a tábla már feltűnt : Schaffhausen.

Kanyarogtunk a szerpentinen és igen, már hallottam a zuhatagot.

Voltál már úgy, hogy vártad de mégsem tudtál elindulni, mert még "várattad" az agyad ?

( mint egy előjáték :D )

Enci türelmetlenül toporgott, hallotta a víz hangját, de mintha érezte volna, hogy most nem a nyafogás ideje van.

A parkolóból kis ösvényen lépkedtünk, amikor megláttam.

Elállt a lélegzetem. Ilyen nincs, ez most itt...és folytattam az utat, hogy azonnali hatállyal "megérinthessem" - ezzel nem csak én voltam így. ))))

Öcsivel nem könnyű nem beszélgetni, de most látta Ő is először, úgy járt mint én..lerogytunk az első padra és csak bámultuk, hallgattuk, próbáltuk felfogni ezt a természeti csodát.- kellett hozzá némi idő.

Hajózni is lehetett, naná, hogy Eni kérdése elhangzott : ugye nem a 15 percesre megyünk, mondjuk a fél órás az jó. ( Édes tündér, mondhatta volna az egy órás túrát is, de az egész utazás alatt jellemző volt rá, hogy nem akarta, hogy ő "sokba" kerüljön. A repülőn árulta el. )

Hát elindult a felfedezése...nézzetek róla videót a neten..vagy mittudomén..azok a színek, hangok, vízpermet..

Turisták: sehol sem volt tolakodás, mindenki békésen mendegélt, nem rohantak, nem néztek rád csúnyán, hogy bagózol - persze nincs kijelölt hely, de mindig van alkalom a megfelelő helyre dobni a csikket. 

Jó magyar szokás szerint megnéztem az árakat, a kinti fizetések ismeretében,gyors számolás és arra jutottam, hogy a kurva életbe, ide minimum havonta eljöhetnek családostul kirándulni- Magyarországon próbáld meg, mondjuk Lillafüredet..

Lépjünk túl ... csak még vonzóbbá teszi még most is, hogy tiplizzek..

Csak egy képet teszek, mert...azt sem tudom melyiket válasszam..

A hajózás pedig...ááá...amikor olyan közel ment a a zuhataghoz, hogy az egész testedet beborította a permet..a hajó mozgásán érezted a víz erejét...

Ezt mindenkinek látnia és éreznie kell. Pont.

Miután kicsavarogtuk magunkat, naná, hogy ajándékbolt, kötelező hűtőmágnes, ajándék a kamasznak, Enci és Öcsi fagyizását gyalázkodva néztem..Grrrr...:DDDD

Na, mit csináljunk vacsiig..hát menjünk Zürich-be..menjünk.

Ott is készítettünk ezer képet, bohóckodtunk, megvacsoráztunk.

Enci és a Tesóka - jó..én sem..- nem bírtak magukkal bemásztak a létező összes patakba, zuhatag alá..gyerekek..:DDD

Ez a vízesés van az Öcsi lakása mögött : 

Mocskos fáradtan, tele élményekkel értünk haza, Európa legvarázslatosabb természeti csodájától, amelynek cseppjei egészen Hollandiáig meg sem állnak...húbammeg...belegondolni is őrület.

Enci kérdezte, holnap hová megyünk? Vissza a folyóhoz?

Nem, holnap meglepi hely következik. )))