Nagymamákról (?????) jut eszembe...

...az én Nagymamám, kis apró tünemény volt, minden tekintetben.

Tiszta életet élt, kivétel nélkül imádták a falujában - számomra  ez érdemben sajnos akkor nyert "értelmet", amikor a búcsúztatóján a falu felnőtt lakossága ott volt. ((((  

Mindenkihez volt jó szava, isteni kenyeret sütött és makacsul próbálta tisztán tartani a házát amíg ott nyaraltam )))

Hmmm...mikre nem emlékszik az emberlánya...például a "teknőre", abban csutakolt le minket - szigorúan a házba való belépés miatt )))

A "Tiszta udvar, rendes ház " tábla állt a háza falán - kitüntetés volt, szerintem ezt mindenki tudja és azt is micsoda munka volt megette.

Nagymamám sok mindent tett a családért, a környezetéért, 7 gyermeket nevelt fel egyedül...és háborúban,  békében, szegénységben.

Mi a szegénység?  Hát az én olvasatomban biztosan nem volt az.

Gondoljatok bele, 6 gyermeke, 17 unokája és 5 dédunokája üldögélt az utolsó évében a ház udvarán, amikor a születésnapja volt. Akkor már beteg volt, mindenki tudta, csak mi gyerekek nem, hogy.....((

Szóval, ez nem szegénység.

Miért jutott eszembe? ( Most kicsinykét szét vagyok zilálva nem publikus okok miatt és netre vetettem magam )

Nagymamáktól olvasok olyan dolgokat, miket és hogyan (!!!!) írnak le, amiért abból a tisztes faluból kipenderítették volna őket. 

A Nagymamám mindenkihez kedves volt, még akkor is ha nem szívlelte:

"majd Isten eldönti, hát ki vagyok én, hogy ítélkezzem? "

Erre a mondatára határozottan emlékszem. 

Mellesleg nem volt a  #mindennaptemplombajárok#  típus, de vasárnap az a pletyinap volt )))) Emlékszem, mindig dohogott a vasárnapokon, lehettem vagy 10 éves, hogyaszongya: 

Jaj, ez a Juli, Teri,Sára, folyton a szájára veszi a népeket, de minek, van otthon mit seperni. - idézőjelbe nem teszem, mert hiányzik két szó, ami csak az Övé volt. )))

Cuki, még az is felbosszantotta ha más hülye volt, mit tenne most, mit mondana a helyre kis nagyiknak?

Az biztos, hogy amiket én olvastam, nem állná meg csípős mondat nélkül, majd emelt fővel a választ sem várva meg, elsétálna.

Lehet mondani, hogy más világ volt bla bla...lófaszmackó, tisztességgel kell megöregedni, idősödni, nagymamának lenni vagy mifene, az nem évszámok függvénye, - ja és a kor miatt nem jár tisztelet, max. nem tegezem le, tőlem csak ennyi illem telik..

Elképzelem, ahogyan elmesélem neki a világ történéseit, ahogy Ő nevezte: eseteket ))) 

Ő pediglen ezt a választ adná:

Jaj, Kislányom, meg kell tanulni, hogy akiben keserű van az kérked, az meg olyanféle is. Nem hinném, hogy a családjai büszkék lennének és ez igen nagy büntetés lesz nekik, ne bántsd még te is azzal, hogy elmondod neki mennyire mesüge. Amikor el kell számolni, ő számol majd el. ( És előadna valami tanmesét a faluból )

Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy ilyen Nagymamám lehetett.