Nem, nem értelek meg. 

Sőt, a jövő nemzedékének 70%-át nem értem.

Eszement rajzfilmek, ami után Baby tv-t kell nézni, hogy megnyugodj.

Az a menő:

- ha nem tanulsz,

- szexelni bárkivel, bárhol,bármikor, bármilyen neművel

- mindenkit fel és kihasználni, érdek minden...legyen az barát, kedves, testvér, szülő. Mert érdek nélkül nincs semmi. 

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, egyetértettünk abban, hogy a lázadás természetes folyamat, de mindig van egy határ. Amit a tetű szülő, ismerősök, nagyszülők, régi barátok már nem tolerálnak: elfordulnak, magukba zuhannak...mert nem értik.

Nem értik miért, miért van az, hogy a családban is játszani kell a szerepet.

Mert azt játszotok,megbántva olyanokat akik nem szolgáltak rá...

Nem most fogjátok megérteni, hanem akkor, amikor egyedül maradtok, belenéztek a tükörbe: atyaég, engem ezek alapján is megítélhettek...nos nem is kell csodálkozni.

Azok, akik türelemmel várják a lázadás végét és ott állnak majd, fáradt arccal, ők azok akik megértenek titeket, de mindig van egy lehetőség, azt kell magadnak megadnod, hogy MOST lógj ki a sorból, mert nem az a trendi...tudom, nehéz, mindannyiunknak volt kamaszkora, de van egy határ...NE LÉGY TRENDI ! 

Az áldozat szerepében fürödtök, sok a tanulnivaló, sok a házimunka, depis vagyok...aha. értem én.

A szerepeitekről csak és kizárólag TI tudtok, nem valljátok be magatoknak, amikor forgolódtok álmatlanul,...... sosem vagy igazából önmagad,.... ám egyszer elfáradsz és az éjszaka sötétjébe belehasít a saját félelmed.

Sajnálni magunkat olyan fájóan könnyű... De egy idő után ebből a szerepből is ki kell(ene) lépni.

Csendben ölel körül a tudatod, amin titkon változtatnál de nem mersz, mert akkor nem vagy trendi, gyengének és gyávának érzed magad...értem én.

Gyáva vagy, de csak azért mert nem akarsz változtatni.

A változás mindig fájdalommal jár, ti féltek a fájdalomtól.

:

Azt hiszitek kamasz korotokra mindent tudtok, görcsösen kapaszkodtok egy amcsi filmes ideákhoz: mi is a szerelem, milyen identitású is vagyok és minden rosszról a tiltás tehet, amit mi követünk el.

Már most hibáztattok másokat, saját magad döntéseiért.- már itt elkúrjátok. - hiszen mennyire jó érzés, mikor mi vagyunk a szerencsétlenek, akivel kibabráltak, akinek keresztbe tettek, akivel csúnyán elbántak és mennyire jó sírdogálni, hogy milyen rossz nekünk.

A saját döntéseitekért TI feleltek. 

Azt hiszitek magatokról erősek vagytok - hát nem. Kispofáim, ha most bele akartok dögleni az életbe, képzeld magad a helyünkbe !

 Mert MI ezek vagyunk, kendőzetlenül, amit persze a megmondóemberek állítják, hogy nem így van, pedig de.

- nem vagyunk azok a magabiztos, mindig bátor emberek, akik szembenéznek a félelmeikkel, és olyan széles mellel adnak tanácsot másnak arról, hogyan élje az életét.