Naszóval...leírom, hogy nagyjából mi történt azóta ( bevezetésül egy két évvel ezelőtti írásomat tettem ki ).

Elsőnek jöjjön az iskola.

Véget nem érő, nyomasztó-fullasztó légkör. Közel 3 év alatt nem kötöttem barátságokat, szépen figyeltem az intézményt és a gyerekeket.

Antiszoc lettem, de frankón.

Anyukák közt dívik, kinek az "ura" vett jobb verdát,ki megy a legdrágábban nyaralni, mindenkit, így a tanárokat is kibeszélik, a szemükben meg tünci mindenki bla bla...kertvárosi iszony.

Brr..nade, azt nagyon élvezem év elején, amikor a nyaralásos szelfiket tolják a fb-on, és kérdik , hát Ti? 

Csak itt, meg itt és itt voltunk, de hamar elment a nyár..és hátat fordítok, bokros teendőimre hivatkozva, ők meg lesik a Szöszi fehér haját és a tenger barnította színét. )))

Nem egy nagy szám ez a közösség, lehet, hogy tehetnék érte én is, hogy jobb legyen, de őszintén, így online: ezeknek???? Nem szép szó...de nincs jobb szavam rá.

Nekem azért volt egyszerűbb ezt felmérni, mert a nagyobbik gyermekem meg felsős: dettó ugyanaz. Csak a halmaz lett így nagyobb, ahová nem akarok tartozni.

Kis magyar valóság, itt nem lehet politizálni, megbeszélni érdekes világi dolgokat, lófaszt. Azt igen, hogy húúú láttad, be volt baszva ( óóó igen, az alkohol a társadalmi szinten van ), úúú láttad, hogy lehet így elhízni, öltözködni...

Azt mondták rám, kilógok a sorból- tanárok is- , hát ezért b... meg !!! Nekem nem a körmöm színe a téma, vagy a hajam hossza, nem fogok kibeszélni embereket a hátuk mögött, nekem nem téma, hogy mit fogok főzni a hétvégén ja, ez van Drágáim.

Bölcs barátosném mondá: a jó öreg fáking )))

Az iskola szelektál.

Focizol? Rendszeres szülői nyelvcsapások ? Nyüzsi ? Ha ez mind megvan, simaliba.

Nálunk nincs.

Az én kislányom btm-s, matematikai részképesség zavara van. Speciális a dolgozata annyiban, hogy neki a törvény szerint csökkentett darabszámút kéne írnia. Szerinted?

Nem b...meg !!!!

Tudod mi volt a válasza a tanerőnek?: A többi gyerekkel szemben ez méltánytalan lenne. Na apám...ezt meghallottam, kissé emelt hangon ( jó, ordítottam ) : Nem gondolja, hogy ez az ÉN gyerekemmel szemben méltatlan viselkedés, ráadásnak egy pedagógustól, aki éjjel és nappal ordít.

Szerintetek történt valami?

Semmi !!!!

Igazgató, a konfliktusokra: Meg kell őt érteni, mert hát problémás a magánélete.

Aztatelibebaszottqrvaistenitneki!!!!!!

- szerintem nem írom le azt a 3 alkalmat amikor már kénytelen voltam bemenni, mert....

Éngyerekem, meg kibacott velük: egyedül matekból hármas, a többiből 4-5. - és pont leszarom a matek hármast ))))

Sport: Diákolimpia arany- na jó nem foci...szerinted kapott dicséretet ?

Eltaláltad: nem.

Istentelenül sok a házi feladat,nézem ezt a pici lányt és mindig elsírom magam -no ezt ugye nem látja-

Igen, elérzékenyülök, mert neki problémásabb a matek és hogy tudjon ezek mellett még gyakorolni, pl egy verset simán megtanul az órai szünetekben, vagy edzésre menet a kocsiban...és azért is, megy előre konokul. 

Most látom, amit két éve nem: az iskolából hazaesik, lecke, úszás, este haza, vacsi lefekvés. Soha nem hagyom, hogy este tanuljon, mert pihenni is kell. Nem érdekel, ha az egyik leckéből, marad még két feladat, majd reggel..

Őrült a tempó.

Biathlonozik is...ami azt jelenti, hogy majdnem minden hétvégén így verseny van, hol ez, hol az. Élvezi !!!

Lehet, hogy csak ezt tudom nyújtani neki, mert ki tudja mit hoz a sors, ha ettől Ő boldog, Én is az vagyok. Kérdezték: miért engeded, úristen...sápítoztak.

Nos azért engedem, mert plusz edzést nem vesz ( még? ) igénybe, úszás , futás. Szeretné.

Én nem, emberből vagyok, aki elfárad és szeretnék egy kibaszott nyugodt hétvégét, de ha a gyerekem ettől boldog, akkor ?

Uszodában is antiszoc lettem, versenylóképző szülők...aki pedig nem teljesít a suliban, értsd nem kitűnő, mit csinál a kedves anyuka?

Persze, hogy elveszi tőle azt a napi másfél órát, ahol akár a napi feszkót is levezetheti.

Ezekkel a szülőkkel én nem tudok közösséget alkotni, leírtam egy esetet a sok közül, a másik az, amikor a gyerek kitűnő, de a versenyeken -szerintük- nem teljesít....tényleg, már beszélni sincs kedvem róla.

Aki ezekből leveszi...na.

Ebből fakad a kérdésem, bele az éterbe: milyen gyerekeket fognak így felnevelni ????

Nekem némelyik furcsa, már most.

Mert miből indulok ki?

Persze, hogy az éngyerekemből: nyílt, kedves, tud hallgatni, kérdezni.

Ők valahogy mások voltak: alattomos megjegyzések, irigykedő pillantások a versenydresszre, nem sportszerű viselkedés a versenyeken, szóval valahogy mégiscsak jobb, hogy ezek a gyerekek elmentek, de én láttam azt az arcukat is, amikor én vigyáztam rájuk versenyeken. Csacsogtak, nevettek, szót fogadtak és nem játszották meg magukat. 

Szerintem nincs is kérdés.

Szeretem ezt a nyílt, kedves, teli kérdésekkel levő kis csodalényt, büszke vagyok rá és elismeréssel adózom neki a teljesítményéért. 

Az utóbbi egy év képben:

És mivel szülinapos is volt a Drágám :

...és még mennyi mindent tudnék írni :))))