Néhány barátom elégedetlenkedett azzal kapcsolatban, hogy nem szóltam egy szót sem a hódmezővásárhelyi eredményről, pedig ugye.
Nos, elsősorban azért nem szólaltam meg, mert az érzelemdús közegben szinte zavaró a higgadt gondolkodás erőltetése – másfelől ez még csak a kezdete a békének.

Békének? Most harcolni kell! – hallom szinte a hangokat és igen. Valóban most jön az az időszak, amikor az ellenzéki pártok vagy beállnak egy-egy saját választókörzetében hiteles jelölt mögé, vagy elbuknak. Ez harc.

A Fidesz Holtmezővérhelyen sebet kapott. 
Egyfelől most lehet kézzelfoghatóan pontosan látni, hogy a király meztelen.

„A zemberek kétharmada a Fideszt akarja” duma mindig is pontosan ennyit, egy szemmel jól látható kisebbséget takart, és ez így lesz a folytatásban is. 
A magyar polgárok két harmada sosem akart Fidesz kormányzást. A választókerületeiket is jellemzően 40% körüli eredménnyel nyerték. A kétharmad csak a választási rendszer torzításával jött ki a parlamentben.

A másik, hogy ez a seb most fel fogja tüzelni a kormányfőt és állampártját. Orbán Viktor mindig is a háborús kommunikáció híve volt, taktikai érzéke pedig páratlan, szónoki képességei szintén nyomás alatt teljesednek ki.

Ki emlékszik arra, hogy amikor 2002-ben az első forduló után (miközben Orbán 98-tól a Kisgazdákkal, majd a MIÉPpel is leszámolt) a miniszterelnök végigszáguldott az országon és majdnem megfordította a második fordulóban az eredményt? Úgy, hogy az első fordulóig meg sem szólalt, annyira biztos volt a győzelemben.
Nem véletlenül herélte ki a Fidesz a kétfordulós választást, erőpozícióból ennél jobbat nem találhattak ki maguknak a választókerületek átrajzolásával egy időben.

Szóval Orbán Viktor most nyomás alá fogja helyezni pártját, mindenki az utcán lesz, végig fogja tolni a kampányt, hiszen az egész Fidesz kommunikáció az ő nagyságára van felépítve, ahogyan megküzd a gonosszal legyen az felcímkézve Sorosnak, Brüsszelnek, Komcsinak, tudjukkiknek, meg az időjárás is ellene van nyilván.
De azért Orbán Viktornak biztosan megvan a B terve is, hiszen láttuk már veszíteni és kívülről a „polgári körökkel” meghekkelni saját pártját is.
Oké, ebbe most ne menjünk bele.
Ami nagyon fontos lesz a következő időszakban, az mindössze két dolog.

1. Jelen pillanatban a Fidesz választóinak döntő többsége irracionálisan kapcsolódik a politikához. A saját közösségük ereje hajtja őket, az összetartozás érzete, hogy részesei lehetnek valami NAGY dolognak. Az, hogy ez a NAGY dolog egy illúzió, azt csak jóval később lesznek képesek felfogni – ha egyáltalán valamikor.
Orbán Viktor viszont bármire képes lesz – egyetlen dolgot kivéve. Ez pedig a konszolidáció. Erről tehát felesleges beszélni is.

2. Ha valamilyen csoda folytán az ellenzék képes lenne megfelelő mennyiségű hiteles jelöltet találni, és megnyerni az országgyűlési választást akkor jön el a munka neheze!
A Fidesz szavazókat ugyanis akkor ki kell mozdítani abból a szellemi lövészárokból, ahova a habonyi propaganda zárta őket. Gyűlölet és sértettség nélkül meg kell találni velük együtt azt a nemzeti minimumot, amiről elindulva közösen építeni lehet. Meg kell találni azt a formát, hogy érdemben hozzászóljanak a közös ügyeinkhez (amire egyébként most esélyük sincsen, csak az hiszik békemeneteltetve, hogy ez a társadalom természetes állapota. Az egyik legmegrendítőbb dokufilm amit valaha láttam muszlim fiatalokról szólt, akikkel már nyugaton egy program keretében értették meg, hogy csak mert az iszlám követői még a Korán szerint nem kell senkit gyűlölniük, megölniük és meghalniuk sem. Döbbenetes volt látni, hogyan viselték, amint a születésüktől viselt teher zuhant le róluk, de ez másik kávéház.)

Hogy ezt a konszolidációt milyen politikai közegben kell(ene) majd végrehajtani, arról most inkább ne is szóljon a fáma.

A társadalmi béke és prosperitás lehetősége egyelőre még igen távoli, de legalább némi fény felcsillant az alagút végén. Nekem ennyi Hódmezővásárhely. (És szurkolok Márki-Zay Péternek, hogy olyan jó polgármestere lehessen a városnak, amilyenre vállalkozott.)