.mit ne mondjak, a legkeményebb dráma, amit az utóbbi időben láttam. Szükségeltetik a megértéséhez empátia és nyitottság a világra és annak minden szegmensére.

Feldolgozni nehéz, annak tudatában nézd meg.

A történet egy lányról szól, a szemeben az.

Aki valójában fiú, de transznemű, nem keverendő össze a transzvesztitával. A transzneműek rossz testben születnek, bezárt női vagy férfi lelkek. Belegondolni is szörnyű, hogy ha az én lelkem nem ott lenne ahol van. Mert az az enyém.

Remek rendezői munka van benne.

Hihetetlen, ahogyan bemutatja mindenki szemszögét.

A történet egy fiúról szól, aki rossz testben született, a családjáról – akik hithű katolikusok – az ő hozzáállásukat, egy heteroszexuális férfi aki beleszeret a lányba és gyilkos fiatalokról.

Megtörtént esetet dolgoz fel.

A bezárt lélek, először meg akar felelni, aztán kitör, csatába kezd a családjával, akik neveltetésük és hitük révén elborzadnak, de szép lassan elfogadják.

Az anya orvostól orvosig jár kétségbeesve, végül eljut egy olyan lélekgyógyászhoz, aki elmondja neki, ezen senki nem tud változtatni.

Tudomásul véve a tényt, próbálja megértetni a család tagjaival, akik nem lökik el maguktól lányukat és unokájukat, hanem egységet képezve nyugodnak bele, Isten segítségét kérve, az unoka útjához, hiszen a körülöttük lévő világot ők is látják. Tudják, az emberek merevek és kirekesztőek, nagyon kevés azok száma, akik legalább megpróbálnak gondolkodni, nem azt kérik, hogy szeressék, csak azt: ne bántsák. Had járja emberként az útját amit Isten elrendeltetett Neki, békében, az lehessen akit a lelke vezérel.

A lány beleszeret egy fiúba, akivel 9 hónapig jár, itt van egy kis csavar. Az elejtett félmondatokból, észrevehető, hogy a fiú a lelke mélyén ezt tudja, de mégis vele marad, mert beleszeretett a lelkébe, ám ezt nem vallaná be nyilvánosan senkinek.

Az Édesanya tud a kapcsolatról, rettegve várja azt a napot amikor kiderülhet, hogy megóvja gyermekét elmegy a fiúhoz és elmondja a titkot.

Aki észre akarja venni, észreveszi, hogy nem megy cirkuszolni, keresetlen szavakkal illetni egykori szerelmét, mert tudott róla – ez itt látszik pontosan.

A lány, lezuhan...rossz társaságba keveredik, ahol egy rosszindulattól vezérelt, kikosarazott hölgy, aki ugyanazt a férfit szerette (höhhh miért nem lepődtem meg igazából ezen a momentumon..), elhinti amit sejt…..

Megszervezi, hogyan csalják a lányt egy „buliba”, dörzsölte előre a kezét, tudta amit kellett...az ő barátaiban megvan az a merevség, csőlátás és főképpen agresszió. Akiknek tulajdonképpen mindegy, hogy kit és miért alázhatnak és üthetnek.

A film mondanivalója itt bújik elő, gyűlölni mindent amit nem értünk meg, mert nem tudjuk/ akarjuk feldolgozni azt.

Könnyebb gyűlölni, „elfogadott” társadalmi morál mögé bújni, mintsem elfogadni azt, hogy beismerjék a gyűlöletük tárgyát tulajdonképpen nem értik.

Az, hogy valamit nem értünk, nem kell szégyellni..mert erről szól a történet.

Néha nem kell megértenünk, hanem megtanulni az elfogadást is.

A lány nem ér haza a buliból, az Édesanya a lány szerelméhez fordul, ő segít neki megtalálni, de már csak a meggyalázott testét.

Hát ilyenek lennénk mi emberek, amit nem értünk gyűlölünk és bántunk.. ?

Kőkemény, könyörtelen drámát láthatsz,magadnak sem fogod beismerni, a barátaidnak elmondani, mennyire felkavart...mert nem a másságot kell csak látni, egy Anya és család fájdalmát, elborzadni, amikor a társadalom, szinte helyesli még a halált is...csak mert más..és látni azt is, hogy a kemény macsók kísérik a halotti menetet, így óvva a családot….mert azt embert szerették, akit megismertek.

Nem szégyellem bevallani, de sírtam a lányért..akit Gwennek hívtak.

( Gwen – Edward Arajuo )

Itt a film: