Blogom olvasásához indítsd el a zenét és úgy olvasd. ( Ha nem szereted, akkor ne :D )

Nahát, ránézek az app-ra amit letöltöttem és elégedett vagyok.

Mindjárt mondom, ne legyél türelmetlen , nnaaaaa...

( számolja, hogy mennyit nem szívtam el, hány napot nyertem vissza az életemből,mennyi pénzt spóroltam - az utóbbi igen lényeges :D )

Most már lassan belépek a negyedik hónapba, hogy nincs nikotin.

Minden szilveszterkor fogadalom: uccsó cigi, csak még ez a buli- na, hát ez nem ment.

Hiányzott valami motiváló erő, valahogy "sosem volt alkalmas", pl.: a munka, gyerek,magánélet. Most már tudom, nincs alkalmas pillanat, elhatározás kell. ( A többihez meg kitartás és szerencse, ami nekem abban áll, hogy ha épp nem gyújtottam rá, akkor is zavart a cigarettafüst ) 

Nikotinfüggőség, hát ezt én most megbuktatom, mármint azt, hogy nikotin függőség. ( Ugyanis azért azt el kell mondanom, hogy segítséggel tettem/teszem le a cigarettát, e- cigivel pótoltam, féltem a nikotin függőségtől, no meg az agyam rejtett zugaiba plántáltam bele, hogy nyugikaaaaa: van valami, ha nagyon szívnál..) A mozdulatok, a berögzött szokások teszik függővé az embert.

A bevésődés a kulcs: Ideges vagy? gyújts rá. Jókedved van? Gyújts rá. Szomorú vagy?....nem folytatom , - buli, kávézós beszélgetések, stb

Bár az okosok szerint, ez olyan mint az alkoholizmus, bármikor visszaszokhatsz -és valóban, láttam már példát rá.

Történt jelesül, hogy "nullás" - 0 mg nikotin, ergo ízesített lötyi - liquidet tettem bele, majd sután beleszívtam, hmm de jó ez a citromos és fel sem tűnt, hogy nincs nikotin, sőt egyre kevesebbet használtam / használom. Tudományosan teret nyert számomra, hogy: aki le akarja tenni, az leteszi, az összes többi csak kifogás. Pedig juj..a a reggeli kávé mellé...még mindig hiányzik és szerintem ez a hiány azért megmarad.

Aki ezt most elolvassa és dohányos, kétféle mondatfoszlány kúszik az agyába:

a. verzió:

- húúúdetrendi...assziszi leszokott?- megvonja a vállát és ki nem mondott irigység van az aurájában - de közben azért vadul számolgat, mert emlékszik a blog elejére és reméli nem sikerül az erre irányuló utamat folytatni.

b. verzió:

- Hűű, leírta, tapasztalat, mi lenne ha én is megpróbálnám - és lelkesen olvassa tovább,közben már talán máshol jár és lehet, hogy visszatér a blogomba, vagy újraolvasni vagy az eredmény miatt. ( be fogok számolni )

Ez van drágáim és hogy honnan tudom? Hát mert én is cigiztem,méghozzá hosszú , hosszú éveken át. Szóval nem nézem le a cigistákat, nem győzködök senkit, mert saját magunknak kell döntést hozni.

Majd elfeledtem, apropo: Én szerettem cigarettázni ) - és ez fontos része a történetnek, mert így nehezebb döntést hozni , kitartani meg pláne.

Játszunk...most leírom, milyen volt, amikor cigarettáztam, a legfontosabb: a reggeli első cigi: 

Reggeli kávé,még köntösben, résnyire nyitott ablak..kattan a cigarettatárca, halk pattintás, kiválasztom az "áldozatot", rituális mozdulatok ezek, minden a helyén, akár egy megrendezett film.

A hozzá tartozó öngyújtóval egységet alkot, ahogyan azt a tárcára helyezem, pont olyan szögben, hogy lágy egységet alkot és a szépsége a tudatosság nélküli mozdulatban rejlik.

Rágyújtok az elegáns, vékony cigarettára és lassan kifújom a füstöt, ami légiesen száll, a szememmel követem, ahogyan az ablaknál eltűnik a végtelenbe......nem beszélek, nem szól se tv, se rádió,csak a csend beszél.

Intim reggel a gondolataimmal.

Na ugye...kezdi körüllengni valami titok, valami bújtatott erotika, ezért ezt itt most befejezem, valamint most elszívnék egy cigit )))

De nem teszem,mert kitartó vagyok, vagy nem. Majd meglátjuk.