...utálom idő van.

Végre van egy kis időm pötyögni.

A rusnya idő okán gyorsban megnéztem a fényképeket...mmm azonnal csomagolnék.

Említve volt a szfinx...hát én nem mentem, mert csak a nemnormálisak rohannak végig a túrán.

Új ismerősökkel lent a parton, kötelező cigi és jegeskávé közben említették: Holnap megyünk ide és ide, hű de klassz lesz..aham, kérdeztem: biztosan?

Reggel 2-kor indultak, cca 600 km, a hőmérséklet oké, így hajnalban 32 fok, oké a légkondis busz..mindegy, gondoltam, mindenki úgy hülyül meg ahogyan akar..

Másnap: halihó fiatalok ! Krisztán egy fehér lenvászon ing, alatta fürdőruha sziluettje..Mondok, eriggyé már napozni jöttél. Hát. izé..

Baszki, felhúzta a lenge bizbaszt, állam leesett: hólyagos a háta.

Kérdeztem , mi a p..csa???? A drágám hasonló fehér inget vett fel a kirándulásra és alatta (!!!) égett meg ennyire.

( A párját el lehet képzelni, hófehér bőr, vörösesszőke haj..szerinted? )

Nem nyávogtak: oké, igazad volt ezt a téli időszakban kell nézegetni, akkor csak 28 fok van. ( megjegyzem, azon a napon 51 fok volt..) - de az istenadták még egy Kairóra is beneveztek, röhögve mondták, ott rohadjanak meg 200 eurót nem dobunk ki, így adtak még egy napot az életérzésnek :D 

Én voltam eközben búvárkodni, csodálatos hajóút, közben frissítő felszolgálása, baromi jó fejek voltak - a kapitány ordított csak, ahogyan navigálta a hajót a zátonyok közt.

Végre célt értünk - na nem mintha uncsi lett volna a hajókázás, azok a színek..bammeg..

Naszóval..kikötöttünk egy zátonynál és hajrá a vízbe...feltárult a csodavilág, képtelenség leírni a gugliban keresek egy képet, mert sajna nincs vízalatti képekhez eszközöm, illetve van: de azt otthon hagytam a tokjávak együtt- marhabaromállat..

Hát ...ja...a legnagyobb örömünkre- delfinles, volt az utazás megnevezése, de közölték, ezt nem tudják garantálni, aki akar elmegy a delfináriumba..-én nem akartam, jó ez így. 

Ahogyan ámuldoztam a vízben hirtelen árnyékok tűntek fel, 6 delfin úszott felénk, hozzászokhattak a sok turistához : körbetáncoltak minket, köztünk úsztak és nem hittem el- nem tudom hogyan tettem, de nevettem a víz alatt. A 'fles az volt amikor megérinthettem és ott maradt..simogattam. Rohadjak meg, de egy cinkos mosoly volt az 'arcán..és egy kacsintással búcsúzott.. ahogyan jöttek úgy illantak el. 5 percig -köbö- tartott a paradicsomi érzés, ahogyan velünk úsztak...legszívesebben ott maradtam volna, hátha visszajönnek..de sajna nem.

Kiparancsoltak minket a vízből, indulás tovább. A hajón mindenki lelkendezett, öröm, képzelheted..alig vártuk, hogy ismét búvárcucc kerüljön elő a következő "megállónál"..de ott már nem volt ilyen szerencsénk )

Ez egy napos túra volt, minden percét élveztem, szerintem fel sem fogtam, hogy mit is láttam,csak a visszaúton..ültem a jacht végében, kötelező cigi és néztem a vizet, ahogyan távolodtunk a csodavilágtól, akkor dübörögtek a képek a fejemben..hmmm..el kell hoznom Gyöxielladelasellő gyereket..látnia KELL. 

Már gyűjtöm a pénzt, oszt vagy új autó és meggyőzzük apukát , hogy vigyen el minket nyaralni :D

Mert azt tudom, Nélküle nem hozhatnám el ide,így is féltett engem, ám legyek őszinte: Nélküle meg nem is lenne tökéletes )))

Egyiptom lényegében meghozta a várva várt érzést a lelkemben: Néha el kell mennünk ahhoz, hogy hazaérjünk.

Hazaértem.

Most pá..( kis aranyom pá..sálláláá..:D ) folyt köv.