Van az úgy, amikor el kell gondolkodnod az életeden.

Mennyi mindent adsz magadból, mennyi energia megy feleslegesen mert qrvára elvárják, hogy mosolyogj, helyeselj, jajmegnebántsd, hogymondjam el és társaik.

Nade, amikor nincs kedved hozzá?

"Majd mosolygok, ha én akarok" - na ezt a szöveget letolták.

Egy egyszerű mondat, ami mögött megértés van a megreformált gondolkodása miatt és nem cinizmus, el kell jutni odáig, felnőni a feladathoz, hogy ne a cinizmust lásd benne. ( Jól gondolod, meló..felfogni, azt hiszitek könnyű?...hát nem. )

Mert meg kell érteni -talán a világ is jobb hely lenne- , hogy belőlünk, mint földi porhüvelyből, csak egy van, egy életünk. Minden döntésünk kihat egy életen át.

Döntések, igen, lenne mit csemegézni, de tudod mi a legnagyobb falat? Amikor tudod, hogy elqrtad, nem így kellett volna.....aha...na abból felállni és kihozni belőle a jót.

Az emberek nagy többsége, meghallgatja a barátja - barátnője búját és baját, szörnyülködik egy sort, majd 10 perc múlva a saját dolgával foglalkozik. Ami nem is baj, alapvetően, hiszen mindenkinek a saját életét kell élnie.

DE. Itt jön a jó öreg de. Miért is lepődik meg az az ember, aki bajban - illetve nehéz élethelyzetben van -, hogy kap segítséget, kéretlenül és ő sokáig nem is hiszi el, mert mögöttes szándékot sejt benne.

Az mennyire durva, amikor ezen kifakad és qrvára összevesztek, mert nem érti. - Segített, de mi a faszt akar ???? Miért segít ???? Mit akar vele???

Nem érti, hogy semmit. 

Ez a gáz, rohadnak az emberek tudtukon kívül, mert nem így kéne reagálni erre, hanem mint anno: húú de köszi, vigyorgás, majd én is segítek, csak szólnod kell, és a jó öreg fáking, élni tovább az életet nem filózva azon, hogy de miiiééééért ? ( Azanyádpicsájáért, azért )

Na szóval, igazam van vagy igazam van?

Nem természetesnek vesszük a segítséget, az emberek el nem tudják képzelni, hogy valamit önzetlenül teszel, mert benned van csipetnyi kicseszett empátia, és arra gondolsz, ha olyan élethelyzetben találnád magad, neked is milyen jól esne, ha valaki csak átölelne, segítene felmosni, vagy a gyerekre vigyázna, amíg a dolgodat végzed..

Van más oldala is, amikor elutasítják a segítséget, mert Ő és Ő....majd én megmutatom mindenkinek, milyenfaszavagyok, aha..aztán eccecsak azon kapja magát, hogy ül, nézi, ahogyan a cigaretta füstje elegánsan száll, gomolyog és érzi,.... eddig ment, nincs tovább, elfáradtam, mindegy, hogy ki: segítség...ez is qrva nehéz,de van amikor a büszkeség nem győzhet, mert....és talán ez a legnehezebb út és feladat.

Szóval el kell gondolkodni, megreformálni az agyad, leadni a büszkeségből - no persze csak ahol kell- , megérteni azt, hogy hol van a helyed a világban, hogy igen: vannak még "emberek" ( mert odáig szocializálódtunk, hogy bizalmatlanokká váltunk ), el kell jutni odáig, hogy szabadon lélegezz:

- merd kimondani a gondolataidat

- hagyd az úri finomkodást és a 88 körmondatot, egyenest a közepébe

- merj bántani - és ezt értsd jól, nem megbántani !!! Segítő szándékkal elmondani: egy f@sz vagy

- megbántottak? - akkor mond el neki, ha bocsánatot kér jó, ha nem nem...de kimondtad és már nem feszíti a mellkasodat

- mondanivalód van? Mond ki, mert nem kell megvárni a következő alkalmat, minek..?

- legalább magaddal légy őszinte

Azt hiszed így élsz? )))))))

Na tessen csak szépen elgondolkodni, nem sokat, csak az elmúlt két hetedet, melyiket tetted meg? Ha megtetted az őszinte volt e...mert ez a lényege a lélegző életnek.

Ha mindezekhez semmi kedved, mert a modorosságot és önzőséget választod, a jól begyakorolt életeden változtatni nem akarsz, továbbra is örülj ezeknek, ha:

- megveszed a legújabb okostelódat, ha ki tudsz nevetni egy embert, ha át tudsz lépni és gázolni, ha elhiteted a világgal, hogy neked a legjobb és legszebb és legtökéletesebb az életed,ha újabb autót veszel, bla bla.......és nem folytatom a sort...

Urbánus huncutság lélegezni, de azt hiszem megéri...mert nincs több életed, ezzel kell beérned, a döntés a kezedben van és semmi nem kell hozzá, csupán ennyi: "csak" hangold össze az agyad a lelkeddel, ne csak az agyaddal dönts és nem is csak a szíveddel, a kettőt hangold és írj dallamot vele..és legyen az az Életed himnusza.

 "Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.

Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,"

Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.


Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng,"