....nos leírom a tökéletes napot. Nevezetesen a tegnapit.

Kedves olvasó, mielőtt nekiesel, indítsd el a zenét, úgy jobban érvényesül a mondanivalóm. 

Vannak ilyen napok, a kisfiamnak mit ad Isten -kéztörést, január elsején. A gyógymód? Gipsz.

Tegnap volt a napja, hogy muszáj volt az iskolából lógnia, hogy ettől a tehertől megszabaduljon.

A múltkori kontroll vizsgálatból kiindulva, jó sok pénzt dobtam az automatába, bebiztosítva 3 órát- a protokoll a fejemben: bejelentkezni, doki behív, rtg, doki, gipszlevétel. Na...ez minimum annyi idő és ugye a baleseti osztály nem eccerű sosem. Nos, éppen, hogy megnyitottam a játékomat a telefonon, miután a kisfiammal kiröhögtük magunkat valamin, már hívtak is be.

A doki laza idősebb vén róka, no gyerek, akkor gipszlevétel.

Kérdem: utána röntgen?

Válasz: nem kell, stramm kölyök, nem kell sugarazni - csak helyeselni tudtam, nem szilánkos törése volt.

Doki diktál..bla...bla...testnevelés alól két hétre felmentés.

Itt közbeszóltam: Nem lehetne egy hónap? Nyolcadikos, sokat longboardozik, meg nemigazán lájkolja a tesiórákat. Felkacagott, megkaptuk, no Zsombi arcát nem tudom leírni.

Kint elismerő mondat: Anya király vagy, pacsit . - dagadtam a büszkeségtől, hülyéskedés kell és kész.

Gipsz le, közben jókat vigyorogtunk - megbotránkoztatva a népeket ( nem tudják elképzelni emberek, hogy ha egy kis vidámságot csempészel, akkor észre sem veszed a fájdalmat, nem érzed magad annyira elesettnek..mindegy, az ő dolguk, ha szenvedni akarnak tegyék -ez komoly kitérő volt )

Mivel cirka 30 perc alatt végeztünk - a parkolótársaságnak ezzel nem kicsit növeltük a bevételét, hogy rohadjon meg az összes, aki kórház mellett pénzt szed.

Hűűűű, maradt egy csomó idő, shoppingra fel ! 

A kocsiban természetesen vigyorgás, Zsombi fúúúúj...tekerd le az ablakot, megrohadt a kezed...így nem tudok vezetni, kiteszlek, dörgedelemek..vigyorgás.

Cipőbolt: húdelazavagyok...longis cipő van? - épp csak a rágó hiányzott, meg az, hogy odacsulázzon a földre, így kapott egy nyakast- szépen beszéjjé...mindjárt jövök. 

Én is szétnéztem. Mit ad Isten, azt a cipőt, amit cca. 15 éve keresek az orrom elé tette, abban a méretben és csak egy darabot- nobammeg ezt muszáj felpróbálni és ha jó, jön velem. 

Apáááám, pont olyan érzés volt, mint az övegcipős ribinek lehetett, húdejó, kell nekem.

Addig az én kisfiam kiidegelte az eladót, aki próbálta neki megmagyarázni -amit én 4 éve nem tudok, cöcöcöööööö- hogy hordja a kicseszett talpbetétet, mert gágog a lába és később nagyobb lesz a gondja, node azzal nem számolt, hogy egy 14 éves mindig és mindent jobban tud. Ami a legfontosabb: mindenre van válasza !

Nnnnnnnnna. 

Kijöttünk a zsákmányokkal, boldogság és napsütés, megaminden.

Na akkor elintézzük, ami Veszprémhez kötött,oszt gyí haza, mert főzni is kéne vagymi.

Be kellett szaladnom a Nemzetibe -hogy porlasztót vagy mi a bánatot vegyek az e-cigimbe. ( lecseszés: Anya minek szívod a nullás liquidet? - Azé..nna. ) Addig gyerek maradt a kocsiban...

Kijöttem és eszembe jutott egy nagycsomó minden, intettem neki, hogy zárja be a kocsit és jöjjön.

Na fresssnapsz, sok pénz elköltése, mert a makkának ez KELL. - nem tudtad, két hete könyörgő szemei vannak.

Eladó néni megkérdez: Nincs valami szivacslabda, arca felvidul, na ezek most még többet vásárolnak- visz a kutyás részleghez.

Belementem a nonverbális kommunikációs játékba, hagytam, hogy mindegyik labdáról elmondja, hogy mennyit bírnak, miből vannak és miért ajánlja. 15 percet adtam ennek az előadásnak, végül is időnk mint a tenger.

- Nem a kutyának, a gyereknek lesz.

-Tessék?

- Most vették le a gipszet a kezéről és olyan kell, amit víz alatt nyomogathat.

paff. Na jó megsajnáltam, ezért vettem még plusz dolgot a Makkának.

Kijövünk, unalomig ismert mondat: Anya, te nem vagy normális !!!! - de folyt a könnye a röhögéstől.

Na menjünk a déembe. Mivel kamasz, ezért büdös, vettem neki a mindenfélét, meg tisztítószereket és kerestem normális szivacsot a kezének - na látjátok ITT látszik, hogy komoly és felelősségteljes Anya vagyok.

Szatyor áradat a kezünkben, a fülemen a tizedik 'acskó...majd dereng egy idegen érzés, illetve annak a hiánya.

Neeeeeeeeeeeeeee.

Gyomrom görcsbe, de bizony...ott fityeg a kulcs a bezárt kocsiban.- hogyaza....itt síííp....válogatott káromkodások.

A fiam kabátja természetesen a kocsiban, hiszen minek a bótba, ott meleg van. Mondtam neki, ne nézzé, én fázósabb vagyok, majd szorosabbra húztam a Helly Hansen  kabátot.

( Igen, fontos kiírnom, mert olyan ember is olvassa a blogomat, akinek örömet szerzek vele, még ha keserédeset is XD )

Na akkor hívom a megfelelő embert 15 ezer, a qrva életbe..oké.

Ismerős felhív, beszámol, amaz röhög gonoszul. Na akkor, előbb hívd fel a Párod, kérdezd meg, hogy a Toyota pótkulcsa nincs e véletlen nála ( Ausztria...)

Apa felhív, beszámol, röhög, megnézi, nincs.- fasza.

Ismerős fehív, beszámol- indulok , eközben nem odaért a kulcsosember ???, a kiszállási díjat kifizettem - hogyazamegmeredt...-

Ismerős elvisz a kisleányom iskolájába, a tanerőnek annyit hadartam el : vészhelyzet van és Eni kulcsára szükségem van - gyerekek egyből, húúúúú Enciék "vészben" vannak..D

Kulcs megvan, gyerünk haza, kocsikulcs, autóba be, vissza Veszprém, kitesz- mivel tartozom?- nagyon röhög, semmivel.

Beszédültünk a kocsiba, a kamasz legyint..inkább nem szól...jobban is járt.

Óóóóóó a ruhatisztító, el kell hozni a kosztümöket, meg az ember ünneplő öltönyét. Kocsiban szakszerűen elrendeztem mindent, kalaptartóra a könnyebb dolgok, 'acskó, amiben csak sajt és joghurt. Zseni vagyok, minden befér - pedig nem kicsi az autó )))))

Végre bevillan a Balaton, otthon, édes otthon.

Felvittük az első adagot, a fiam fent maradt, mert baromira elfáradt.

Trallalllaaaa, dudorásztam magamban, minden jó, ha vége jó.

Ruhákat ki, magamhoz öleltem a nyalábot....-mi a f...om ez a selymes érzés?

WTF !!!!!! Fuck, fuck, fuck....

Kiömlött a nyomorék joghurt- Isten lássa lelkem, még soha nem fordult elő, csak a masszázsolajjal.- és rá a frissen tisztított ruhákra. Máj gád...

Szólok a gyereknek, mindjárt jövök, hova mész, haggyá..

Meglát a ruhatisztítós: jaj elfelejtettél valamit?-mosolyog, tudod, a colgétes, megvan? Akkor jó.

- Visszahoztam a ruhákat.

- Úristen, mi a baj? -colgétes mosoly le ( mindig mondom, írásnál fontosak ezek a momentumok I

-tiszta joghurt mindegyik. - és kitört a röhögés belőlem. Megsajnált , ma délután mehetek értük, előre vett )))

Haza, lerogytam, megettem két sajtos kiflit- nem érdekel a glutén, ráérek később szenvedni, de még nincs vége !

A makka megkergült, és a gombócokba párosított zoknikat szana és széjjel hordta, a ruhákat leszedte a szárítóról, megmutatta mi az őskáosz, ezt mind azalatt, míg vásároltunk.

Le van ejtve, nem érdekel. Holnap.

Amíg a gyerek úszott, elvittem a kocsit kitakaríttani. -itt már rezignáltam nyitottam ki a pénztárcámat, leszarom.

Este haza. Kimilyen pizzát kér? Tápláltam a kiccsaládot,hurrá, nem éheznek, viszonylagos csend.

Kicsi fészbúúk...híreknek megolvasása, Bogival chatelés...felugrik egy chatablak, hmm...mit akar Tőlem az Andi? Olvasom: Te voltál ma szülőin?

MILYEN SZÜLŐIN ?????????????????

Hagyjuk...ráírtam Angélára, szépen leírt mindent, oké csak a szokásos, amiket amúgy is ellenőrzőbe írnak.

Oké vége a napnak, sóhajtottam egy kicseszett nagyot.

Szerinted B+ !!!!

Lefekszem, kézkrém, mellettem összegömbölyödve az énmakkám, Sütike anya szeme fénye, mindig együtt alszunk.

Éjjel -mondanom se kell, nem köllött altató- arra ébredek, hogy a Süti, irgalmatlanul kaparja az alomtálcáját -erre kelni, szerinted milyen hangos volt? Meguntam 5 perc után, hiába tettem a párnát a fülemre, kipattantam oda b..tam egyet a dobozára, kisprintelt belőle, morogva visszafeküdtem.

Elhelyezkedtem, fasza, alszom tovább.Szerinted.

Alomtááálcaaaaaaa -magas cével éneklem...villany fel, ez nem igaz, kialmoztam a macskát ahol egy kis göb volt, pisi, tehát nem volt tele, rendszeresen takarítva van, elképzelni nem tudtam miazisten, hozta így ki a sodrából a bakmakkát.

Oké, hajnali egykor kialmozva, friss víz, kis szárazmakka kaja...ágy. Beájultam.

Irdatlan csörömpölés, a fejemen landolt valami...a qrva...egyből lámpának kitapogatása -ezzel párhuzamosan a makka sietősre fogott jellegzetes sprint hangja...hát az átkozott a párkányról a mellettem lévő éjjeli szekrény-polc kombinációra ugrott, ahonnan röpült minden, ami a fejemre az az egyik kis porcelán angyalka volt ( Nem tudtad? Az ágy mellet jó ha van, mármint angyalka ! ) 

A büdös picsába, összeszedtem a mindent, kézkrém, bögre -szerencsére csak víz volt benne, így kit érdekel- vissza a helyére, alvás tovább.

Éppenhogy...csörög az óra, Süti murrog a fejemen sétál -ezt minden reggel megteszi, hogy tessék felkelni és nem érdekli a hétvége, akkor is 1/4 7-kor kelek...és most baszott álmos vagyok és sok dolgom van, de ha ezt nem írom ki magamból, meghalok.

Ma valami???