Furcsa dolog ez az ismeretlenül téma. ( szintén a csoport adta az ihletet, nők....)

Viszont hazudnék, ha azt mondanám, amit nem: baromi érdekes.

Akaratlanul csöppentem bele, hogy én is véleményt formáljak ismeretlenül, ami igen távol áll tőlem.

( Bár amíg csak olvasgattam, akkor is láttam, hogy mennyire felkavaró lehet egy mondat, vagy téma. Érdekes volt,de azért ez itt egy kialakult társaság, szupermacák,szuperanyuk,mindig akkor szuperek és abban ami éppen téma ehh..)

Elgondolkodtam, ahelyett, hogy villámgyorsan ágyba tettem volna magam. Összekuporodtam a kanapén, kibontottam egy üveg jégbort és próbáltam nem gondolni egy emberre. ( Nem szeretem a negatív embereket, ahogyan ők sem engem, mert folyamatosan azt gondolják hogy tökéletes életem van- pedig nem az )

Az egyik barátnőm volt jóban és rosszban nagyon hosszú ideig.

Aztán a magánélete összedőlt.

Próbáltunk neki segíteni, valahogy minden próbálkozásunk zsákutca lett. A baráti társaságból én adtam fel a leghamarabb, bár két év az életemből számomra sok. Borzasztóan szégyelltem magam, mert nem tudtam megérteni a problémáját és sokszor feküdtem le azzal a gondolattal, hogy buta liba vagyok, aki nem ért semmit a világból.

A története hétköznapi.

Jól induló házasság,két gyerek, szép ház, autók, cég és vele együtt sok pénz. Minden megvolt ami a boldogsághoz kell. A barátnő annyira hiú volt, hogy amíg nem nyerte vissza tökéletes alakját nem is ment vissza dolgozni. Aztán teltek az évek, azon kaptuk magunkat, hogy baráti összejöveteleken arra lettünk figyelmesek, hogy nem is szólnak egymáshoz. Tik-tak és jött a bomba. Átjött hozzám, pillanatok alatt lecsúszott egy üveg bor és hajnalig mondta, hogy a férje micsoda szemét alak és válni akar. Először azt hittem, hogy ő, de nem. Az oka hétköznapi, csinos titkárnő és szerelem szövődött. ( Mi előtte váltunk el,és áldottam a pillanatot, amikor meghoztuk a döntésünket ) Nagyon sajnáltam őt,nem tudtam belegondolni sem milyen érzés lehet. Természetesen az én szememben is egy rohadékká vált. Egy ideig.

Hajnal kettő felé kitisztult a kép, a kérdésekre adott válasza meglepett. Ő márpedig nem ír alá semmit, hogy képzeli az a .... , hogy majd az a kis k.. beteszi a lábát a felépített életükbe. Apránként kiderült pár fontos részlet, de az most lényegtelen.

Ő nem akar válni, de akkor ez most így jobb? A legjobb ügyvéddel körbebástyázva kezdődött a harc. Mármint a részéről. Semmit nem akart felezni, harmadolni, természetesen gyerekek maradnak, asszonytartás és a cégből sem enged. A férje nagyon gyorsan beleunt, rábólintott mindenre. ( Nekem úgy tűnt, hogy gyorsan akar szabadulni ebből az állapotból ) Titokban beszélhettem vele, mert természetesen a barátoktól is tiltva lett. Kiderült, hogy nem akarta ő megcsalni, de minden nap, amikor később végzett, arra ment haza, hogy biztos ezt és ezt teszed és már nem is akart hazajárni. A stressz miatt gyomorfekélye lett,akkor már meghozta a döntést a kedvese csakis ezután jött, akivel a mai napig együtt van. 

( A bombázó titkárnő helyett, egy átlagos, kedves és csendes könyvelő volt az igazság, ám jobban hangzott mindenki felé, hogy le van cserélve egy fiatalabbra )

Én már akkor hátráltam ki, még csak ne is lássam,halljam, amikor az egyik gyerek telefonált. Megteszel egy szívességet,mondd azt anyának, hogy nálad voltam. Persze hogy megtettem, de azzal a feltétellel, hogy elmondja majd miért. Találkoztunk egy semleges helyen és a kislányból dőlt a mondanivaló, sírásig fajult mindkettőnk részéről, gyorsan fizettem a számlát, betuszkoltam az autóba és hazavittem. 

Több mint fél éve titokban randizott az apjával és már nem bírta tovább. ( Egyszer lebukott egy bevásárlóközpontban és otthon szó szerint kikapott érte )

Másnap felhívtam a barátnőmet és finoman terelődött a beszélgetés, ő maga mondta ki, a lányoknak semmi keresnivalójuk nincs ott, még mit nem, ott az a hülye k....és ezt ő nem hagyja. Nem szoktam más dolgába beleszólni, de akkor megtettem, azóta nem beszélünk. Szerintem nem kell leírnom miket mondtam neki.

Miért írtam ezt le? Mert ilyen válások is vannak. Természetesen, a volt barátnőmnek azóta semmilyen kapcsolata ( stabil ) nem volt, mert mindenkiben talált valami gyűlöleteset, járja a plasztikai sebészeket, próbálja megállítani az időt és egyre fiatalabb férfiakkal ismerkedett. Még most is harcol. Még nem vagyunk annyira "öregek", de a harca már tart 5 éve. Mennyi időt vesztegetett el már eddig is és szerény véleményem szerint még egy darabig biztosan dobálja ki az éveket.

Ki gondolta volna 16 éves fejjel, hogy mennyire különbözően fogjuk majd az életünket élni, amikor annyira hasonlítottunk egykor egymáshoz.